Gróf Batthyány Lajos

1806-ban Pozsonyban született.
 
A kor nemesi szokásának megfelelően a hadseregben kezdi pályafutását, igen fiatalon, 16 évesen. Jogi végzettségét a zágrábi akadémián szerzi, majd nyugat-európai körútra indul. Széchenyihez hasonlóan neki is szembetűnt Európa kettéosztottsága, régiónk s benne hazánk elmaradottsága.
 
Hazatérve Széchenyi és Wesselényi nézeteinek befolyása alá kerülve kezd el politizálni. Először az 1839/40. évi országgyűlésen tűnik fel, az 1843/44. évi diétán pedig már a főrendi oppozíció vezéralakja. Szabadelvű gondolkodó, a liberális eszmék markáns képviselője. Főnemesként is felismeri, hogy rendjének a polgári átalakulás kibontakoztatásában erős polgárság híján fontos szerepe van, melyet ha nem tölt be, nem kisebb tét forog kockán, mint a Haza!
 
Kezdetben mentorához, Széchenyihez hasonló elveket vall, tehát a haza felvirágoztatását a Habsburg Birodalom keretei között képzeli el; erősödő közjogi radikalizmusa azonban az 1840-es években Kossuth táborába sodorja. 1847-ben százezer forinttal támogatja Kossuthot, és minden politikai befolyását latba veti, hogy Kossuthot Pest vármegye követévé válasszák, mely sikerül. Ő maga a főrendi táblán próbálja sikerre vinni az 1847/48-as diétán az ellenzéki követelésket, unió, ősiség, stb.
 
1848 európai földindulásában előkelő szerepet juttatott neki a sors és persze Kossuth támogatása. A március 15-i küldöttségben részt vesz, két napra rá pedig kinevezték az első felelős minisztérium elnökévé. Egyelőre úgy tűnik, előtte és kormánya előtt van a lehetőség, hogy a polgári átalakulás útját a törvényes keretek között egyengesse, és lázas törvényhozó munkával egy hónap alatt megvalósuljon vezetésével az, amire a reformkor két évtizede nem volt elegendő.
 
Sajons a bécsi udvar nem hagyott időt a megvalósulásra. Jellasics, majd Bécs nyílt, erőszakos fellépése a forradalom vívmányaival szemben kétségbeesésbe sodorta, akárcsak Széhenyit. Egyre távolabb került Kossuthtól, visszatért korábbi mértéktartó visszafogottsága. Minden erejével azon volt - ezt bizonyítják a bécsi kormánnyal való tárgyalásai -, hogy a békét fenntartsa, elkerülje a nyílt összeütközést. Mikor látta, hogy erre esély nincs, többszöri lemondás után végképp megvált a miniszterelnöki széktől.
 
Nem a gyávaság diktálta döntését, hanem a realitás. Tisztában volt vele, hogy már sem Bécset, sem Kossuthot nem lehet megfékezni. Egyszerű képviselőként megpróbált mindent, még a lehetetlent is. 1848 végén egy békedelegáció tagjaként felkeresi Windischgrätzet. A herceg színe elé sem bocsátotta, sőt 1849.  január 8-án elfogatta, s Laibachba vitette. A hű magyarok (sőt a stájerek is) ki akarták szabadítani, Batthyány azonban letetteti velük a fegyvert, annyira bízott ügyének igazánban, saját ártatlanságában. Laibachból Olmützbe vitték, ahol hadbíróság elé állították. Védőjéül Deák Ferencet választotta, de nem engedélyezték. Így maga vált védőjévé. Hiába.
 
Előbb néhány évre ítélték, de Schwarzenberg herceg nyomására az ítéletet halálrabüntetésre változtatták. Pestre hozták a legbiztosabb hóhérhoz, Haynauhoz. Október 5-én kötél általi halálra ítélték "mert miniszterelnöki szerepében a Pragmatica Sanctio tötelékeinek lazítására törekedett, majd a lázadók közé állva részt vett a feloszlatott országgyűlésen, s erősítette a forradalmi pártot." A Habsburgok a tövény nevében nem ítélkeztek, hanem gyilkoltak.
 
Batthyány kérelmezi, hogy a kötelet golyóra váltsák fel, de elutasítják.
 
Erre hitvese által becsempészett tőrrel öngyilkosságot követ el. Sebeibe nem hal bele, de a kötelet elkerüli, marad a golyó.
 
1849. október 6. A mai Szabaság téren eldördülnek a puskák.
 
"Éljen a haza" - ezek voltak utolsó szavai. Felesége Zichy Antónia közel negyven évig viselte özvegyi fátylát.